Bevezető
Megint jött az XXL GSM-hez egy sereg thai telefon, megint felhívott minket, hogy megnéznénk-e őket. Kértünk egy részletes listát, hogy nagyjából bethaioljuk, hogy miket érdemes közelebbről is megvizsgálni, aztán kisvártatva meg is szereztük a thai ipar újabb remekeit.
Törzsolvasóink talán tudják, hogy első alkalommal még rácsodálkoztunk egyik-másik készülékre, másodszorra is voltak érdekes darabok, illetve megtapogathattunk egy thai Android telefont is, de félő volt, hogy a harmadik körben már nem tud sok újat mutatni a thai piac. Ez a sejtésünk részben beigazolódni látszik, bár a mostani triónak is vannak érdekességei.
A thai cuccokra kétféle irány jellemző. Mivel Kína közel van, ezért a gyártás ott történik, ha pedig ott történik, akkor a már itthon is egyre jobban terjedő MTK platform és chipset köré építenek telefonokat. Ez az alapanyag értő kezekben akár ütős végeredményt is jelenthet, az Alcatel például évek óta MTK-ra épít, de ez dolgozik az itthonra ritkán eljutó Philips cuccokban is, nem is beszélve az Anycool, Nktel, Kingbond és egyéb kínai márkanevekkel fémjelzett vonalról. Az MTK lehet jó is, pláne, hogy nemrég egész új chipset-család keletkezett, ami már WLAN-t és normális kamerát is támogat, sőt, van 3G verzió is.
WellcomM W313
Első alanyunk kedves és bumfordi cuccnak tűnt a képeken, ez a benyomásunk kicsomagolás után sem változott, viszont a bekapcsolást követően nagyon ötletes eszközt ismertünk meg „személyében“. A két SIM-et egyszerre kezelő jószág dobozában töltő és füles lapult. Egyikre sem lesz okvetlenül szükség, mivel a készüléken miniUSB és 3,5 mm-es jack csatlakozó is akad. A hátlap alá a két SIM-en túl microSD kártya is betehető, a bal alsó sarokból pedig stylus rántható elő, tehát a telefon érintőkijelzős.
Ez annak fényében nem is meglepő, hogy nincs numerikus billentyűzet. A 2,4 inches rezisztív QVGA panel a célnak megfelel. A kijelző alatt négy funkciógom és egy nagy tárcsa található. Ez utóbbi forgatható is, ha így haladunk a menüben, akkor fényeffektusok veszik körbe a kezelőszervet. A szoftver egyébként gyors, mondjuk nem tud sokat, zenelejátszó, Bluetooth, FM rádió, VGA kamera és egy darab puzzle játék jellemzik a képességeket.
A kezelőfelület baromi jópofa. A főképernyőn alapesetben egy digitális óra mászkál (mozgó widget, yeah!), jobb alulról viszont behúzhatunk öt kicsi ikont, amelyek a kijelző köré ülnek, és mindegyik megnyomása más widgetet dob fel, naptár, üzenetek, hívásinfó, képgaléria, zenelejátszó. Ez könnyíti a használatot, amit egyébként a szövegbevitel tesz eléggé tönkre: a QVGA kijelzőn álló helyzetű QWERTY játszik, amit még a ceruzával is nehéz eltalálni. Ettől eltekintve viszont bájos ketyere a W313, nem életképtelen termék, de mire eljut ide a messzi thairól, addigra már nem versenyképes itthon az ára.
i-mobile S381 és S382
A másik két termék – típusszámából is kikövetkeztethetően – eléggé egy tőről fakad. Két QWERTY gombsoros cuccról van szó, az E71 és a BlackBerry ihlette őket. Az S381 normális méretű telefon, a testvérmodell viszont az egyik legkisebb ilyen alakú mobil, amit valaha láttunk, ami azt jelenti, hogy kizárólag négy éves kor alatti busmanok tudják érdemben használni.
[+]
i-mobile S382
A kisebbik mütyürrel kezdtük az ismerkedést. A mini QWERTY igazolta félelmeinket, csak körömmel üzemeltethető. Viszont hátul két megapixeles kamera található, amelynek működési sebessége olyan, hogy az exponálás és mentés ideje alatt kézzel is megrajzolnám a fotót. Van viszont egy felül kihúzható antenna, amely analóg tévéadást vesz, jelentem: működik, még ha a minőség nem is tökéletes. A kis izé BlackBerry-től lopott menüt kapott, de olyan szinten hogy még optikai trackball is akad, ami egészen jól működik.
i-mobile S382
A menüben egész arzenálja van a netes programoknak, Facebook, MSN, eBuddy, Yahoo, Skype, Snaptu... Mindegyik ugyanazt a hibaüzenetet produkálja: „insert T-Flash“, vagyis memóriakártyát(!?) igényel. Sebaj, beleraktuk. Tényleg el is indult minden, ezek natív(!) kliensek, ami több mint meglepő. Ami szintén érdekes, hogy nem érintőkijelzős a termék, viszont a testvéréhez hasonlóan két kártyát kezel ez is.
i-mobile S382
A nagyobb testvér bíztatóbbnak tűnt, egészen addig, amíg be nem kapcsoltuk. Itt is optikai érintőpad szolgál arra, hogy vezényeljük a menüt, de ez elképesztően turha minőség, simogatásra alig reagál, ha pedig jobban megnyomjuk az ujjunkat, azt OK-nak veszi és lép befelé a menübe. Ami élből kevesebb funkciót tud, mint a másik kütyü, nincsenek benne a közösségi szolgáltatások, deklaráltan csak VGA kamerás (mondjuk ez legyen a legkevesebb), a szoftver lassabb, szóval ha a másik gyöngyszemet az európai ujjakhoz nem ajánlottam, akkor ezt konkrétan senkinek sem javasolnám.
[+]
i-mobile S381
Pedig ebben is van analóg TV vevő, két SIM, bővíthető memória, zenelejátszó és rádió, de a használat gyötrelmes. Már a gombelrendezés is riasztó, a kissé megszaporodott híváskezelő billentyűk miatt szinte középre költöztek a funkciógombok, ami nem csak idétlenül néz ki, hanem nyögvenyelős a használat is.
[+]
i-mobile S381
A thai cuccok most sem váltották meg a világot. Viszont képesek lennének jópofa dolgokat is összehozni, de persze nem az európai piacra akarnak betörni. Helyi szinten nyilván elég ennyi, nekünk ezek megmaradnak kuriózumoknak. Egyúttal arra is ígéretet teszünk, hogy legközelebb csak akkor foglalkozunk thai cuccokkal, ha tényleg hoznak valami extrát.
Forrás: www.mobilarena.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése