2010. szeptember 1., szerda

Hogyan készül egy tarifacsomag?

Miért pont ennyi a percdíj? Miért perc alapú a számlázás? Mi az a végződtetési díj?

Tarifaharc

Rengeteg embertől hallottam már, hogy a mobilszolgáltatók között biztos van valami titkos paktum, ezért nagyjából ugyanolyan tarifákat dobnak piacra, miközben lehetne az sokkal olcsóbb is. Ez szinte biztosan légbőlkapott. Több mint hét évnyi mobilarénázás közben azért az ember szerez ismerősöket itt-ott, mindig kiderül, hogy kicsi a világ és valaki pont az árazáson dolgozik az egyik operátornál, s persze mesél, nem keveset.
A tarifacsomag ugyanis nem úgy keletkezik, hogy a vezérigazgató a hasára csap és azt mondja, hogy figyeljetek, skacok, most beszéltem a Winkler Jánossal és megdumáltuk, hogy a Domino alá mehetünk egy forinttal, de csak csúcsidőn kívül, holnapra induljon el az új csomag. Egy-egy új tarifa kialakítása hosszú hónapok munkája, általában még házon belül is nagy titkolózás övezi, nehogy megtudja a konkurencia, hogy mire készülünk és beelőzzön.
A tarifacsomagok elkészítése rengeteg ember munkája. Függően, hogy magánszemélyeknek, vagy üzleti felhasználóknak készül, már a kezdetektől bevonásra kerül elsősorban az értékesítés, a marketing-kommunikáció, a készülékes csapat és a pénzügy, hogy mindenki hozzátehesse a maga gondolatát, illetve vétózhassa a döntéseket. Ha nincs elég okostelefon raktáron, vagy drága szerezni, akkor kikerül az adatforgalom a tarifából, ha azt látja a sales, hogy a prepaid (feltöltőkártyás) célszámok nincsenek meg, akkor oda kér erősítést, ha pedig a pénzügy szól, hogy szerintük nem profitképes a csomag, akkor ők pattognak. A végén előbb-utóbb kialakul valami konszenzus és el lehet kezdeni a konkrét munkát, de ennek is sok lépése van. A következőkben nagyjából megpróbáljuk ezeket felvázolni, s reméljük, hogy sok nyitott kérdésre is válaszolunk.

Végződtetési díj

Nagyon kevés ügyfél tudja, hogy létezik egy olyan fogalom, amit szakszóval interconnect díjnak hívunk, de magyar neve is van: végződtetési díj. Ezt a szolgáltatók egymásnak fizetik ki, méghozzá abban az esetben, ha A szolgáltató ügyfele B szolgáltató ügyfelét hívja. Ilyenkor a hívás során B szolgáltató hálózatát is használni kell, B szolgáltató pedig ezért szépen számláz A szolgáltatónak. No, nem feltétlen annyit, amennyit akar, hanem annyit, amennyit az állam meghatároz.
Korábban az NHH (Nemzeti Hírközlő Hatóság), újabban a friss Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hatásköre a végződtetési díj meghatározása, de sokat nem kell piszkálni, ugyanis 2008 decemberében az EU jóváhagyásával irányozták elő 2010. decemberéig ezt a díjat, amelynek változásai a lenti táblázatban követhetőek. Ma már mind a három szolgáltató azonos feltételekkel játszik (korábban a Vodafone, még korábban a Pannon szabadon állítgathatta ezeket a díjakat). Fontos tudni, hogy a szolgáltatók egymás felé másodperc alapon mérnek.
A végződtetési díjak alakulása 2005 májusától 2010 decemberéig:
díj Forintban
2005.05.252007.01.012008.01.012009.01.012010.01.012010.12.01
Magyar Telekom27,1723,1719,7516,8414,1311,86
Pannon GSM Zrt.
29,4424,4420,2916,8414,1311,86
Vodafone Mo. Zrt.
32,6126,1620,9916,8414,1311,86
Átlagos mobilvégződtetési-díj
29,2924,3420,2416,8414,1311,86
Szintén fontos tudni, hogy nem csupán a telefonhívásokon van végződtetési díj, az SMS és az MMS szintén megterhelésre kerül ezzel a költséggel. Korábban ennek összege sem volt szabályozva, így például a Vodafone megtehette azt, hogy emeli ezt a díjat, ennek eredménye lett olyan T-Mobile tarifa, ahol más és más díjszabás volt a Pannon és a Vodafone felé küldött SMS üzenetek szempontjából.
A végződtetési díj nagyon komolyan befolyásolja az egyes tarifákat. Első közelítésre azt is mondhatnánk, hogy a mobilszolgáltató a hálózaton kívülre irányuló hívásoknál nem is igen mehet lentebb, mint a végződtetési díj, hiszen onnantól a csomag ráfizetéses, de azért ez ennél bonyolultabb. Viszont aki eddig nem értette volna, hogy miért kedvezőbb általában hálózaton belülre telefonálni, most már biztosan világosan látja, hogy ennek a végződtetési díj az oka.
Innentől kezd a dolog érdekessé válni. Rögtön itt vannak mondjuk azok a kiemelt ügyfelek, akik egyedi tarifát kapnak és gyakran olcsóbb percdíjjal, mint amennyi a végződtetési díj. Az itt kiesett bevételt többféleképpen lehet pótolni. Egyrészt ott van a havidíj, ami fix és tervezhető bevétel. Ott vannak az úgynevezett VAS dolgok, ami az értéknövelt szolgáltatásokat jelenti. Net, egyenleginfó, multimédiás tartalmak letöltése, ilyesmi. Ha hálózaton belül zajlik a hívás, az mindenképp bevétel, ha pedig az ügyfelet másik hálózatból hívják, az is kellemes, ott is csörög a kassza. Egy szolgáltató álma az az ügyfél, aki szinte nem telefonál, de rengetegen hívják másik hálózatból. Ilyen persze nincs. A Vodafone viszont publikus csomagot is csinált a végződtetési díjra építve: a VitaMax Duó esetében a más hálózatból fogadott hívások után az ügyfelek bónusz feltöltést kaphattak a kártyájukra. A felhasználók 1%-a értette, hogy ez miért éppen így jár neki, a többieknek igazából mindegy volt, csak jöjjön a pénz.

Percdíj perc alapon

Amikor tehát egy új tarifa megálmodása indul el, akkor több dolgot kell átcsócsálni. Hatalmas Excel táblázatok születnek annak kapcsán, hogy a megcélzott felhasználói csoport milyen hívási szokásokkal rendelkezik. Mennyit és mikor beszélgetnek hálózaton belül, illetve kívül, illetve honnan fogadnak jellemzően hívásokat. Ezek kiemelten fontos adatok, ezeken áll, vagy bukik az adott csomag üzleti sikere. S akkor még nem esett szó arról, hogy mennyit telefonálnak vajon ezek az emberek külföldre, igénybe vesznek-e értéknövelt szolgáltatásokat és milyen havidíjat hajlandóak két éven keresztül kifizetni.
Ha ezek megvannak, akkor jön a konkurencia szemlézése. Mivel tudnánk jobbat, vagy jobban kommunikálhatót kínálni? Nem elég csak percdíjak kapcsán sakkozni, bár itt is lehet trükközni a csúcsidővel, vagy mondjuk a hálózaton kívüli hívások áraival, hogy összességében jó legyen a csomag. Be lehet tenni ingyenes SMS-eket, valamennyi internetforgalmat és lebeszélhetőséget is, ezekkel lehet kombinálni, úgy összegyúrni, hogy a majdani kommunikáció során minél több előnyét lehessen bemutatni a tarifának.
Aztán jön a számlázási egység kérdése, ami ma, Magyarországon elég egysíkú, pedig nem kéne így lennie. A publikus csomagok általában perc alapúak, az üzleti és kiemelt ügyfelek kaphatnak másodperc alapú elszámolást. Kevesen tudják, de ugyanolyan percdíj mellett a másodperc alapú csomag akár 40%-kal kevesebb bevételt jelent az operátornak, ami azért nagyon nem mindegy. A hazai júzerek jelentős része viszont úgy működik, hogy a percdíjra gerjed. Ha kiteszünk két óriásplakátot, az egyiken 30 forintos percdíj szerepel másodperc alapon, a másikon pedig 25 forintos perc alapon, akkor az ember többsége csak annyit lát, hogy 5 forintot spórolhat, pedig ez vaskos tévedés: a másodperc alapú tarifával szinte biztosan jobban jár.
Pedig talán sokan emlékeznek a 8 másodperces Pannon reklámokra. Vagy a sima VitamMax csomagra, amely erős percdíjakkal dolgozott, de éveken át az egyetlen másodperc alapú prepaid tarifa volt az országban. A nagy helyzet az, hogy ha egy Pannonnak nem sikerült komoly reklámkampánnyal átfordítani a fejekben, hogy 8 másodperc az nem egy perc, akkor tényleg elképzelhető, hogy a hazai fogyasztó egyelőre nem érett meg arra, hogy értékelje a szolgáltató ilyen jellegű törekvését – és a szolgáltatók valóban nem is foglalkoznak ezzel.

Kombináció

Miután az EU versenytörvény lehetőséget ad arra, hogy olyan reklámok készüljenek, ahol konkrét termékeket lehet összehasonlítani, a szolgáltatók trükköznek. A szabály ugyanis az, hogy csak olyan termékeket lehet egymás mellé tenni, amelyek minden elemükben megegyeznek. A Vodafone próbálkozott ezzel egy időben, pont olyan tarifát csinált, mint a T-Mobile, s egyből ment is a reklám adásba, amire a konkurens szolgáltatónak az volt a válasza, hogy minimálisan változtatott a feltételeken. Máris nem lehetett a reklámot sugározni.
Azóta az a trend, hogy még a prepaid csomagokat sem lehet rendesen összehasonlítani. Máskor van csúcsidő, ilyen-olyan opciók vannak, hűségbónusz, hétvégi ingyenbeszélgetés, net, wap, korlátlan Facebook, miegymás. Nem lehet ezeket normálisan egymás mellé tenni, mert biztos lesz valami olyan eleme a csomagnak, ami más. Direkt más.
A havidíjas csomagok esetén még nagyobb a kavarás. Mostanában az a divat, hogy egy vaskosabb havidíjat kell kiperkálni, ami rengeteg okosságot és szolgáltatást tartalmaz, elsősorban lebeszélhetőséget, SMS-eket, valamint adatforgalmat. Ebben az az ügyes, hogy bár az ügyfél nekiáll számolgatni, hogy 1000 perc az mennyi forintra jönne ki, meg 1 giga net egyébként X ezer pénz, de nincs olyan felhasználó, aki pont kihasználja az adott csomag összes kedvezményét. És akkor már egyáltalán nem biztos, hogy olyan baromira megéri. A szolgáltató pedig vidáman pakolgatja a tarifákba bele hálózaton belüli hívásokat és üzeneteket, mert azon minimális a költség.
Közben folyamatosan változik a piac is. Az okostelefonok előretörésével egyre fontosabb lett az adatforgalom, ráadásul a szolgáltatóknak már nem csak a rendszert kell a tarifák mögé tenni, hanem újabban az általuk forgalmazott termékekkel is többet kell szórakozniuk. Navigációt adni a PDA-khoz, zeneletöltés, notebook, netbook, szoftverek, miegymás. Eddig az Androidos gépeken a navigáció volt a menő, de előbb-utóbb felébred valamelyik operátor és az itthon nemigen elérhető fizetős Marketről előretelepít néhány durva alkalmazást, vagy fejleszt a Layar alá (lásd Sziget), szóval fel kell kötni a gatyát, mert ma már nem csak a tarifa számít, hanem az eszköz és a support is, amivel ki lehet használni a csomagban foglalt kedvezményeket.

Sikeres és sikertelen csomagok

A sikeres tarifa ismérve, hogy sokat adnak el belőle (vagy sokan váltanak rá) és nyereséget is termel. Érdekes módon ehhez egyre inkább a legfontosabb eszköz, hogy jól lehessen kommunikálni. De számtalanszor előfordult, hogy visszaütött a dolog, elég csak felidézni a Vodafone GPRS indulását a korlátlanul nem működő internetes hozzáférésekkel, de a családi csomagok is halálra vannak ítélve. Egy telített mobilpiacon kicsi esélye van annak, hogy egy komplett család szolgáltatót vált csak azért, mert pár forinttal jobban jár. Ráadásul nem lehet tudni, hogy apuka nem kap-e a munkahelyétől mobilt és máris borul az egész.
Sikeres csomagnak mondható mondjuk a T-Mobile multimédiás termékcsaládja, amit annak idején az iPhone-hoz csináltak, aztán kiderült, hogy messze megelőzte a korát (nocsak, lehet, hogy az iPhone is), s simán tökéletesnek tűnik a mai okostelefon-dömping számára is. A korlátlanság viszont elég sokszor visszaüt, főleg a netes csomagoknál voltak gondok, lassítások, nem kommunikált szankciók borzolták a kedélyeket, miközben a reklám vidáman futott új ügyfelek szerzését indukálva. Jókora arconcsúszásnak tűnik a Postafon is (ami csak egy felcímkézett prepaid tarifa), de információink szerint a Red Bull Mobile sem éppen egy fényesen ragyogó állócsillag a hazai mobiltarifák horizontján.
A korlátlan zeneletöltésre is csak megvonja a vállát a magyar júzer, aki úgyis torrentezik (pfuj), a nulla forintos Facebook is keveseket izgatott fel, amikor kiderült, hogy csak a mobilra optimalizált felület játszik. Itthon még mindig a percdíj, az SMS költsége és az olcsó net húzza be az embereket, bár a djuice MyLife program kicsit felkavarhatja ezt az állóvizet. Mindenesetre amíg a magyar júzerek zöme nagy ívben tesz az extrákra és csak a percdíjra gerjed, addig ez így is fog maradni.
A végéről nem maradhat le egy nagyon hasznos link. Az NHH csinált egy kiváló tarifakereső oldalt, ahol mindenki a megfelelő adatok beírása után kiválaszthatja a számára legjobb tarifát. A Tantusz elvileg mindig naprakész, érdemes kicsit kutakodni benne.
Forrás: www.mobilarena.hu






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails