Előszó, tartozékok
Vannak olyan dolgok az életben, melyeket nem kimondottan könnyű elkezdeni. Elsőre úgy tűnhet, hogy ezek közé tartoznak azok a cikkek is, melyek olyan mobiltelefonokat mutatnak be, amiket már sokszor láthattunk kicsit átdolgozva, más külső mögé bújtatva, de lényegi változtatás nélkül. A Sony Ericsson Zylo pont egy ilyen "tucatkészüléknek" tűnik, de a helyzet szerencsére nem olyan komor és szomorú, mint amilyennek talán elsőre tűnhet, írni mindenről lehet írni, főleg, ha az embernek ez a munkája. Arról nem is beszélve, hogy minden telefonban lehet találni érdekességet: ha nem lenne így, valószínűleg nem is lenne érdemes publikálni efféle teszteket. Aki tehát a címet elolvasva csak megrázta a vállát és azt mondta, hogy ezt a telefont már ismerem, az nyugodtan olvasson tovább, lesznek itt érdekességek!
Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy több alkalommal is kaptunk már kritikát, amiért az efféle készülékek felvezetésekor elmondjuk, hogy ez az ezredik ugyanolyan telefon a piacon, ami valahol tény, de tulajdonképpen abszolút nem egy rossz dolog. Receptnek egyenesen kiváló, amit jól példáz az, hogy több gyártó is alkalmazza, nem kis sikerrel, a Nokia például többek között azért tud még piacvezető lenni, mert a készülékei mögött szinte minden alkalommal ugyanaz a felhasználói felület és user experience lapul. A japán-svéd vegyesvállalat is ezt az utat járja, hírnevüket is ennek köszönhetik: megbízható készülékek évek óta ugyanolyan, ebből adódóan jól kezelhető és ismerős menürendszerrel, kellemes multimédiás képességekkel. A folyamatosan fejlődő technikai világban kincset ér az ilyesmi.
A Zylo tehát a legújabb reinkarnáció, W20i néven is ismerhetjük, a Facebook ismerőseim legalábbis, a készülék ugyanis a megkérdezésem nélkül írt magáról egy status update-et, mikor beléptem róla a profilomba - ez milyen dolog? Zavaró, mondhatnám, ha egy szóval akarnék válaszolni, de ez a bekezdés a dobozról és a tartozékokról szól, csak kicsit meg kellett nyújtanom, mert ha annyit írnék, hogy "van hozzá töltő és headset", akkor egy kissé talán túl rövid lenne. Esetleg kiegészíthetném annyival, hogy a "a doboz kicsi", mert ez is egy tény, ráadásul örömteli, a Sony Ericsson mostanában odafigyel a környezetvédelemre. De most lapozzunk.
Külső
Több ismerősöm is megjegyezte, hogy milyen jó, hogy a Sony Ericsson a mai napig is tud új formákat kitalálni. Ez az állítás tökéletesen igaz (X10 mini, csak hogy egy friss példát mondjak), a Zylo esetében viszont nem teljesen helytálló: itt nem egy új, hanem egy régen használt formáról van szó, a 2004. márciusában bejelentett S700 eléggé hasonlít az újdonságra, de azért nyilván nem ugyanolyan kinézetű modellekről van szó. Lekerekített, aranyos és szerethető a gyártó újdonsága, ráadásul nagyon kellemes tapintású anyagokból lett összerakva, jó minőségben. Mérete férfiaknak és nőknek is ideális lehet, 115 grammot nyom, kiterjedése pedig 103 x 52 x 11,5 milliméter, ami a csúszkás kialakítást figyelembe véve jónak mondható.
Az előlap tetején láthatjuk a szomorú szájat mintázó telefonhangszórót, mely valóban egyedinek mondható, ugyanakkor tényleg kicsit szomorkás, én nem szerettem ránézni, komolyan. Közvetlenül alatta látható a gyártó logója, szemünket még lejjebb csúsztatva pedig megpillanthatjuk a 2,6 hüvelyk átlójú, 240 x 320 pixeles felbontású TFT LCD kijelzőt, melyről csak pozitívumokat mondható el. Betekintési szöge hatalmas, színei szépek és verőfényes napsütésben is jól látható, ami azért humoros, mert a konkurens gyártók egy része (például a Nokia) mostanában kizárólag szemből olvasható, napfényben mágikus módon láthatatlan kijelzőket használ ebben az árkategóriában, aminek fényében a Zylo-t soron kívül is megilleti egy dicséret. Alulra gombok kerültek, elég sok, de jó messze vannak egymástól, tehát mindegyiket meg fogjuk tudni nyomni. A feliratokból egyértelmű, hogy mi mire jó, a funkciókat tehát nem is ragoznám, azt viszont mindenképp meg kell jegyeznem, hogy rendkívül puha úttal rendelkezű billentyűkről van szó, melyeket tényleg könnyedén lehet megnyomni, ráadásul diszkrét dolog használni őket, hangot ugyanis nem nagyon adnak ki, ha hozzájuk érünk.
A csúsztatást segítő mechanika kiváló, a gombokhoz hasonlóan halk, olajozott működést sejtetve - ezt akár lehet szó szerint is venni. Ha széttoljuk a készüléket, megpillanthatjuk a fényes felületű, a korábban bemutatottakhoz hasonló működésű numerikus gombsort, melyet valószínűleg mindenki fog tudni használni, a felépítés ugyanis tényleg jó, bár a "puhaság" miatt előfordulhat, hogy néha félreütünk.
A hátlap íves, ha a felülete nem lenne kicsit ragadós, gumiszerű műanyagból, akkor a Zylo-t simán előléptethetnénk break-táncossá, pöröghetne a hátán, meg minden. De mivel a hátlap ragad, a telefon nem pörög, viszont kézben tartani nagyon kellemes érzés. Két logó (gyártói és Walkman), egy hangszóró (alul) és egy kamera (felül) került ide, a microSD foglalatához a hátsó rész lepattintása után férhetünk hozzá, a memóriakártya cseréjéhez nem szükséges kivennünk az akkumulátort, a SIM-hez viszont csak úgy férhetünk hozzá. A kamera egyébként 3 megapixeles, de ezt egy felirat sem hirdeti.
Az oldalsó részek nem különösebben izgalmasak: felülre a hátlap levételét elősegítő rés került, jobbra a hangerőszabályzó billentyűduót, valamint a zenélésnél és fotózásnál egyaránt használható gombot láthatjuk. Alul nincs semmi, mivel a mikrofon a numerikus gombokhoz került, bal oldalon viszont van néznivaló: egy gravírozott Walkman logó és egy fast-port, azaz a Sony Ericsson adatcsatlakozója.
Menürendszer, szoftverek
Aki az elmúlt öt évben használt valamilyen Sony Ericsson telefont, az nem fog sok újat megtudni ezen sorok elolvasásával. A gyártó platformjának alapjai évek óta változatlanok, a kezelés és a felépítés épp ezért ismerős lesz mindenkinek, ám vannak új funkciók, melyeket korábbi modellekben láthattunk ugyan, de messze nem mindegyikben. Ilyen például a készenléti képernyő, melyre kirakhatunkFacebook, Music Genie, MySpace, Twitter vagy Walk Mate "plug-ineket", akár többet is egyszerre. Hogy miért? Természetesen azért, hogy minden percben képben legyünk a világ, pontosabban ismerőseink történéseivel. Jópofának és kissé betegnek tűnő dolog; most komolyan, ki akarja folyamatosan látni, hogy mások miket tweetelnek meg írnak Facebookra? A telefon szempontjából ez mondjuk szinte lényegtelen, aki akarja, nézheti a történéseket, igaz, dög lassan, a Zylo ugyanis ennél a résznél olyan, mint a csiga, tényleg. Nálam a facebookos események voltak kint, kis képek és szövegbuborékok, rájuk lehet nyomni, feljön a natív kliens, benne az adott esemény, váltani pedig a masina rázásával tudunk, mozgásérzékelő szenzor, ismerjük. Egy egyszerű lapozás (tehát az egyik eseményről a másikra való átlépés) két-három másodpercet vesz igénybe a mozdulat megtétele után, az animációk szaggatnak, kiábrándító. A semminél viszont nyilván jobb.
A készülék mondjuk más részeknél sem a sebesség bajnoka, még a főmenüben is képes lassúzni, ha olyan témát választunk, melynél a vizualitás némi számítást is igényel a processzor részéről. A gyári témák ugyan ezúttal is szépek, viszont a kurzormozgatás néha időt vesz igénybe, ami szintén elég illúzióromboló a mai telefonok ismeretében. A főmenü egyébként a szokásos, tizenkét ikon rácsos elrendezésben, az almenük már listás felépítésűek, mindent egyből meg lehet találni.
Szoftverek szerencsére szép számmal akadnak, de a java támogatásnak köszönhetően számukat tovább is lehet növelni, a 220 MB-os belső memóriában sok alkalmazás el fog férni. Az alapvető dolgokról most nem írok, mindenki higgye el, hogy nincs hiány, naptár/számológép/ébresztő/jegyzettömb/diktafon és társaik, mind helyet kaptak a Zylo-n, jól is működnek. A finomságokat a szervező/alkalmazások menüpont alatt találjuk: AccuWeather, Checkbook, Facebook, Music Quiz, NeoReader, YouTube. Az extrák közé sorolható egyébként az egy menüszinttel feljebb (tehát simán a szervezőben) található szinkronizáló alkalmazás, plusz örvendetes, hogy játékokból szép számú került telepítésre a gyárban: Bejeweled Twist, Brick Breaker, Bubble Town, Dance Music Genie, Loco Roco (!), Luxor Quest, Powerboat Challenge, Quadrapop.
Adatkommunikáció, telefonálás, internet
A készülékben található GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-sávokból pedig kettőt támogat a készülék, a 900-ast és a 2100-ast. Adatátvitelre GPRS, EDGE, UMTS és HPSA használható, utóbbinál a letöltési sebesség elméleti maximuma 7,2, a feltöltésié pedig 2 Mbps. WiFi nincs, GPS van (A-GPS, hogy pontos legyek), Bluetooth úgyszintén, 2.1-es verziószámú, melyből adódóan támogatja a sztereó hangátvitelt. A szabványos adatcsatlakozó ugyebár lemaradt a készülékről, így USB-ről nem is beszélhetünk, hangminőségről viszont igen: beszélgetés közben kiváló, érdekes módon az sem zavarja a beszélgetés minőségét, ha összecsukott állapotban telefonálunk, pedig ilyenkor ugye a numerikus gombok közé került mikrofon és a szánk között ott van az előlap. A térerő sem ingadozott, ez a rész nagyon kellemes volt.
A névjegyzékbe 1000 ember adatait menthetjük el, ami nem túl sok. Extra mezők akadnak szép számmal, egyedi hívóképeket és csengőhangokat is beálíthatunk, az SN-Link, azaz a Facebookkal és egyéb emberadatbázisokkal való összekapcsolás lehetősége viszont hiányzik. Üzeneteknél SMS-ről, MMS-ről és e-mailről beszélhetünk, utóbbinál a kliens teljesen oké, viszont a csatolt fájlok legtöbbjét minden ügyessége ellenére sem fogjuk tudni megnyitni, mivel nem tartozik majd hozzájuk szoftver (Office cucc nincs, ugyebár, de a Zylo nem is egy okostelefon, tegyünk hozzá). A hívásnapló teljesen rendben van, egyesített és szeparált listán is megcsodálhatjuk a különböző típusú eseményeket.
Mivel van HSPA és a kijelző sem túlságosan kicsi, elméleti szinten jókat lehet szörfözgetni az új Sony Ericsson segítségével. A böngésző szerencsére nem akadályozza meg a dolog gyakorlatilag megvalósítását, különösebben gyorsnak nem mondható és a Flasht sem támogatja, de szépen megjeleníti az oldalakat, összességében jól használható.
Natív social-networking kliensek ugyebár akadnak szép számmal, a készenléti képernyős kipakolásról már volt is szó. A natív (Java-alapú) Facebook kliens teljesen korrekt, az üzeneteket is kezeli, egész gyors, jól átlátható, tényleg rendben van, csak úgy, mint a YouTube lejátszó, melynek szintén sokszor fogjuk hasznát venni.
Multimédia, üzemidő, összegzés
A kamera 3 megapixeles, fixfókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2048 x 1536, videóknál 320 x 240 pixel, utóbbiakat a masina olyan szánalmasan alacsony sebességgel veszi, hogy a mozgóképek már-már a diavetítés szintjét súrolják, nem is rakok ide tesztvideót, a szívemre venném, ha valakinek emiatt lenne rossz napja. A kamerát kezelő szoftver a gyártótól már jól ismert, olyan beállításokkal és funkciókkal bír, mint a sorozatfelvétel, az önkioldó, az éjszakai mód, a fénymérés (normál vagy spot), a fehéregyensúly, effektek, valamint a zárhang kikapcsolásának lehetősége.
A képminőség elég kiábrándító; fakó színek, alacsony részletesség, erős zajszűrés, kis dinamikatartomány, pocsék vonalélesség, szinte nem is tudok jót mondani a vaku nélküli, makrófotózásra felépítéséből adódóan képtelen rendszerről. A Sony Ericssontól jobbat szoktunk meg.
Mivel egy Walkman telefonról beszélünk, elvárhatnánk olyan dolgokat, mint a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, ami ugyebár hiányzik a telefonról, ráadásul hosszabbítót sem kapunk hozzá, csak egy fast-port csatlakozós sztereó headsetet, ami nem szól ugyan rosszul, de azért lehetne jobb is. Hasonlókat lehet elmondani a kihangosított állapotról is. A szoftver korrekt, tartalmaz hangszínszabályzót, fut a háttérben, ID3-tagek között szűr (igaz, a listák megjelenítéséhez sok idő kell neki), újdonságot a FLAC formátum támogatásával és pár új nézettel hoz, utóbbiak nélkül valljuk be, jól meglennénk, ahogy a mozgásérzékelővel elforduló médialejátszó nélkül is tudnánk élni. FM-rádió van, teljesen korrekt, nagyjából ennyit lehet elmondani a multimédiás részről.
A masinában lapuló 920 mAh-s akkumulátor átlagos üzemidőt ad a készüléknek: beszélgetni körülbelül 3-4 órán keresztül lehet vele, tölteni pedig zenehallgatás nélkül két naponta kell majd. Ha zenélünk is, ez a szám nyilván feleződik, tehát minden nap meg kell majd etetnünk az újdonságot.
| Külső | |
|---|---|
| Ergonómia | 9 pont |
| Anyaghasználat | 8 pont |
| Összeszerelés minősége | 9 pont |
| Kijelző mérete, minősége | 6 pont |
| Belső | |
| Kezelhetőség | 8 pont |
| Sebesség | 6 pont |
| Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 4 pont |
| Felhasználói felület élménye | 6 pont |
| Alapfunkciók | |
| Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont |
| PIM funkciók | 3 pont |
| Adatkommunikációs képességek | 7 pont |
| Multimédia | |
| Vizuális | 3 pont |
| Audio | 7 pont |
| Egyebek | |
| Üzemidő | 5 pont |
| Ár/érték aránya | ? pont |
| Hogyan értékelünk? | |
A Zylo engem abszolút nem győzött meg, de ezzel valószínűleg nem csak én vagyok így, e cikk elolvasása után nem hiszem, hogy mindenki fejtvesztve fog rohanni, hogy vásároljon egyet a masinából, ami egyébként nagyon jó is lehetne. Külseje kifejezetten jópofa, a gombjai jók, kellemes minőségű anyagokból építették fel, a kijelzője is teljesen rendben van. Butának sem mondható, hiányzik ugyan belőle a WiFi, de egy Walkman mobilnál ez nem is alapelvárás, a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet viszont az, egyszerűen nem értem, hogy hogyan hagyhatták le. Sajnos a szoftver sebességével is akadnak gondok, hiába az SN integráció meg a látványos(nak megálmodott) készenléti képernyő, a fiatalok nem hiszem, hogy másodperceket akarnak várni minden gombnyomás után. Azt nem tudni, hogy mennyibe fog kerülni, de ha 30 000 forintnál drágább lesz kártyafüggetlenül, akkor nyilvánvaló okokból nem érdemel majd plecsnit. A gond pedig az, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy ennél az összegnél jóval többet fognak érte elkérni...
Forrás: www.mobilarena.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése