Előszó, tartozékok
A teljes gombsorral ellátott Windows Mobile alapú kombókészülékek mindig is egy külön kategóriát képviseltek a tenyérgépek egyre nagyobb létszámú táborában. Sok ember szerint a mobil Windows rendszer csak azért jó, mert léteznek QWERTY billentyűzetes gépek is, melyek ezt használják — olyasmi dolog ez, mint a Nokia régi kommunikátorai iránt érzett rajongás, a különbség az, hogy itt gyakorlatilag olyan gépekről beszélünk, melyek csak és kizárólag a billentyűzet miatt különböznek társaiktól.
Nemrég járt nálunk a HTC legújabb csúcskategóriás készüléke, a Diamond2, mely a hazánkban is ismert és elterjedt Diamond utódja. A kicsit jobban informáltabbak bizonyára tudják, hogy a gyémánt nem jár egyedül, hiszen kicsit lemaradva, de mindig követi egy profi — jelen cikkünk erről a profiról szól.
A SpeedShop által biztosított HTC Touch Pro2 értelemszerűen a "sima" Touch Pro utódja, magyarán a Wizarddal elindított széria legújabb képviselője. Bár elméletileg a Diamond2 billentyűzettel ellátott testvéréről van szó, ahogy az elődöknél, úgy itt is akad pár különbség a két masina között, ezek azonban nem a dobozzal kapcsolatosak, az ugyanis pont olyan, mint az új generációs gyémánté: apró, fekete színű, belül pedig kissé igénytelen, de annál környezetkímélőbb kartonpapírtartót rejt. Tartozékokkal nem állunk különösebben jól, sajnos a HTC még mindig olyan töltőfejet ad, melynek használatához az adatkábel is szükséges, tehát ha netán az éjjeliszekrényen szeretnénk tölteni a Pro2-t, akkor ki kell húznunk a számítógépből az adatkábelt — és viszont. A sztereó füles szintén a pakk része, plusz kapunk bőrtokot is, biztos ami biztos.
Külső
Az újdonság szemből nézve egyenesen gyönyörű, hiszen a kijelző hatalmas, körülötte fekete keret található, azt pedig csillogó sáv futja körbe. Oldalról nézve már egész más érzések kerítik hatalmába az embert, a 17,3 milliméter vastag Touch Pro2 ugyanis egy hatalmas készülék hatását kelti, amit a 178,5 grammos tömeg csak tovább erősít. Az eszköz maradék két mérete (116 milliméteres hossz és 59,2 milliméteres szélesség) nem valami nagy, de vastagsága és tömege miatt a masina tényleg hatalmasnak tűnik. Az anyaghasználattal kapcsolatban egy rossz szavunk nem lehet, mert bár alapvetően műanyag elemekkel találkozhatunk, azok kifejezetten jó minőségűek és tapintásúak.
Az előlap tetején a telefonhangszórót találjuk, mely elvileg két különálló hangszóróból áll, melyek papíron kiváló hangminőséget garantálnak. Mellettük egy állapodjelző led, alattuk egy diszkrét HTC logó és a másodlagos kamera üldögél, középen pedig a 3,6 hüvelyk átlójú, 480 x 800 pixeles felbontású TFT érintőkijelző üldögél — rezisztív panelről van szó, mely 65.536 színárnyalat megjelenítésére képes. A kijelző alatt található a Diamond2-ből megismert nagyítósor, azaz egy érintésérzékeny felület, melynek segítségével nagyítani és kicsinyíteni egyaránt tudunk az ezt lehetővé tevő szoftverekben. Alulra négy gombocska került, a szélsők a hívások kezeléséért felelnek, közöttük a Windows és a vissza üldögél.
A hátlap is nagyon ízlésesre sikerült. Középen egy szálcsiszolt felületű fém betétben találjuk a hátsó mikrofont, a némító gombot — róla később — és a 3,2 megapixeles, autofókuszos kamerát. Ezt a részt veszi körbe egy rácsos felületű rész, mely úgy néz ki, mintha teljes egészében hangszóró lenne, természetesen nem az, de két kisebb hangszórót azért rejt. Kívül egy enyhén csillogó felületű, lakkozott hatású műanyagfelület található, mely bár kicsit csúszik, alapvetően kényelmes fogást biztosít.
Felül a bekapcsoló, balra a hangerőszabályzó gombokat találjuk. Alulra került a fülhallgató, a töltő és az adatkábel csatlakozásáért egyaránt felelős HTC ExtUSB csatlakozó, mely bár kompatibilis a szabványos miniUSB kábelekkel, elavultnak tekinthető, ideje lenne már, hogy a HTC felváltsa a mindenki által elfogadott microUSB + 3,5 milliméteres jack duóval, de akkor ugye nem fogynának olyan jól a már legyártott tartozékok. A bal alsó sarokból húzhatjuk elő a fémből készült, meglehetősen masszív ceruzát, mely ezúttal szerencsére nem teleszkópos.
A készüléktest széttolása után előbukkan a QWERTY gombsor, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A billentyűzet "hasznos" felülete nagyon nagy, ami egyrészt annak köszönhető, hogy a felső rész nagyon magasra megy, de szerepe van benne a kiváló billentyűzetkiosztásnak is. A HTC egyik képviselője az idei Mobile World Congressen azt mondta nekünk, hogy megpróbáltak egy "valódi billentyűzetre hasonlító" gombsort összehozni, örömmel jelenthetem, hogy a lehetőségeket maximálisan kihasználva ez sikerült is nekik. A gombok öt sorban helyezkednek el, aminek köszönhetően mindenféle funkciógombok nyomogatása nélkül is tudunk számokat írni — a kiosztás pedig mint említettem, ettől függetlenül is kiváló, minden logikusan került elhelyezésre, az efféle gépek között eddig a Touch Pro2 rendelkezik a legjobb billentyűzettel — az ékezetes karakterek bevitele mondjuk ettől függetlenül elég macerás. Sokaknak hasznos lehet továbbá, hogy a kijelzőt fel lehet hajtani (a'lá Kaiser), így asztalra letéve amolyan mini-számítógép hatását keltheti a masina. A mechanikának egyébként semmi holtjátéka nincs, nagyon időtálló megoldásnak tűnik.
Hardver, operációs rendszer
Hardveres téren első ránézésre nem történt előrelépés. A HTC már jó ideje ugyanazt a Qualcomm MSM7201A típusú processzorát használja, melyet a Diamond2-ben már lecseréltek a kisebb sorszámú MSM7200A-ra, mely a Pro2-ben is megtalálható — sok felhasználó ettől a chiptől várja azt, hogy az MP3 lejátszás semmilyen körülmények között ne akadjon, az elődökben ugyanis volt ilyesmire példa. A processzor órajele 528 MHz, ami átlagos értéknek mondható, de ugyebár más gyártók masinái már bebizonyították, hogy a Windows Mobile alapú készülékeknél nem a nyers erő, hanem az optimalizáció számít, hiába van egy gépben egy gigahertzes processzor, ha a driverek rosszul vannak megírva. A chip egyébként tudásában teljes mértékben megfelel a kor elvárásainak, csak úgy, mint a memória mérete. A ROM 512, a RAM pedig 288 MB-os, ezekből adattárolásra közel 250, programok futtatására pedig körülbelül 70-80 MB-ot használhatunk fel — indítás után ugyan 95 MB elérhető, de ha elindítunk pár programot, akkor ez az érték sokszor úgy is 70 MB alá fog csökkenni, hogy a futó alkalmazásokat bezárjuk — ez bizony csúnya memória-szivárgásra enged következtetni, remélhetőleg a következő ROM javítani fogja. A tárhely bővíthető, az SDHC-kompatibilis microSD foglalathoz a hátlap levétele után férhetünk hozzá.
| Pocket PC Mark v1.03 | ||
| Dhrystone Benchmark (CPU) | 168,01 MIPS | |
| Whetstone Benchmark (CPU) | ? MWIPS | |
| Memory Benchmark | 704,38 points | |
| File system Benchmark | 144,69 points | |
| Graphics Benchmark | 119,44 points | |
A szokásos sebességmérő proramjaink közül csak a Pocket PC Markot tudtuk használni, mivel a VsBenchmark nem támogatja a 4:3-as képaránytól eltérő felbontással rendelkező masinákat. AWhetstone processzorteszt valamiért nem futott le, de a többi próba eredményéből is kiválóan látszik, hogy a HTC újdonságának nincs semmi szégyenkezni valója a sebességével kapcsolatban.
A készülék operációs rendszere a Windows Mobile Professional 6.1-es verziószáma — az már most biztos, hogy a masinát lehet majd frissíteni 6.5-re, a mikorra egyelőre úgy tűnik, hogy csak a Microsoft tudja a választ. Grafikus felhasználói felület gyanánt a már jól ismert TouchFLO 3D-t telepítették a készülékre, melynek a legújabb, Diamond2-ről is ismert változatával találkozhatunk, a testvérgépből ismert összes funkcióval és szoftverrel együtt. Lássuk, hogy mik ezek!
Szoftverek
Szoftveres téren semmi érdemi előrelépés nem történt a Diamond2-höz képest, de ez nem is baj, hiszen a TouchFLO 3D kiválóan teszi a dolgát. Mivel egy Today képernyőre beépülő (pontosabban ahelyett lévő) grafikus felületről van szó, minden fontos funkciót elérhetünk anélkül, hogy bele kéne mennünk a Start menübe. Balról jobbra haladva egy elmulasztott eseményeket jelző felülettel, egy képes telefonkönyvvel, az SMS-ekkel és az e-mailekkel, a Diamond2-ben debütáló naptárral, a webes dolgokkal, a tőzsdei adatokkal, a képnézegetővel, a zenelejátszóval, az időjárás előrejelző résszel és a beállításokkal találkozhatunk, a sorrend természetesen szabadon változtatható, a nem használt füleket pedig akár ki is vehetjük. Örömteli, hogy az eredeti Touch Proval ellentétben a képernyő feltolása után nem egy gagyi gyorsmenü jön elő, hanem valóban elfordul a gép, azaz megmarad a TouchFLO felület. A léptetősáv (azaz a fülek) viszont eltűnnek, azokat egy apró gombbal tudjuk felhozni, használat után pedig ismét láthatatlanná válnak. Ennek nem tudom, hogy mi az oka, szerintem jobb lenne, ha konstansan ott lennének — valószínűleg azért így lett megoldva a dolog, mert így több a "hasznos" képernyőfelület.
A HTC gondolt arra, hogy a tulajdonosok idővel frissíteni fognak Windows Mobile 6.5-re — ahol ugyebár nem lesz klasszikus értelemben vett Start menü — ezért már a mostani, 6.1-es rendszeren is eltüntették azt. Ha megnyomjuk a Start gombot, egy szabadon variálható gyorsindító menübe jutunk, ahonnan az összes program gomb megnyomásával egy listás menübe jutunk, ahol kiváló görgetőrutinnal találkozhatunk. A régi motorosoknak ez kissé szokatlan és elsőre kényelmetlen lehet, mivel hosszú lista esetén elég időigényes a megfelelő program megtalálása, de mivel a fontos alkalmazásokat ki lehet rakni a gyorsindító menübe, az új megoldás tulajdonképpen jobb, mint a régi. A görgetőrutinról annyit, hogy bár még mindig nem éri el az iPhone-ban lévő megoldás szintjét, már bőven a használható kategórián belül mozog.
Gyári Windows menüvel két helyen találkozhatunk: a beállításokon keresztül eljuthatunk az eredeti vezérlőpultba, plusz az üzenetkezelésért felelős Outlook is maradt a régi — azt leszámítva, hogy üzenet írásakor alapból a HTC új virtuális billentyűzete bukkan fel, ami bár klasszisokkal jobb, mint a Windows gyári megoldása, a QWERTY billentyűzet létének fényében valószínűleg csak akkor fogjuk használni, ha egykezes gépelésre leszünk kényszerítve. Ezt a két részt leszámítva tehát az egész kezelőfelület egységes, ráadásul nagyon pofás is, vizuális tekintetben és kezelhetőségben egyaránt méltó ellenfele az Apple egekbe magasztalt készülékének. Végre nem olyan érzése van az embernek, hogy egy toldozott-foldozott Windowsos készüléket használ — viccesen hangzik, de nagyon örömteli, hogy a HTC új modelljein nem is látszik, hogy Windows Mobile-t használnak. E kijelentésem oka természetesen az operációs rendszer kissé idejétmúlt, ujjal nehezen használható kezelőfelületében, nem egyéb tulajdonságaiban keresendő.
Extra programok tekintetében sincs hiány. Van Adobe olvasónk, egy tudományos funkciókkal is ellátott számológépünk, Google Mapsünk, Java futtatókörnyezetünk (JBlend), vezeték nélküli prezentáló alkalmazásunk (JETCET Presenter 5), RSS olvasónk és névjegykártya digitalizálónk (ő pedig a WorldCard Mobile).
Telefonálás és adatkommunikáció
A hangminőség mindig is a Windows Mobile alapú eszközök egyik leggyengébb pontja volt. Biztos még ma is sokan használnak olyan E-TEN készülékeket, melyek a hívásfogadó gomb megnyomása után csak két-három másodperc késéssel kapcsolják be a mikrofont — a HTC készülékeivel ilyen gond nincs, de a Touch Pro2 még feljebb rakta a lécet, ha fogalmazhatok így. A készülék hátuljára astraight talk (egyenes beszéd) felirat került, mely a masina hangminőségére utal (bár a "tiszta beszéd" egy fokkal találóbb kifejezés lett volna). A masinában ugyanis egy kiváló minőségű telefonhangszóró és két darab mikrofon kapott helyet, melyek érezhetően jobb minőséget produkálnak, mint a hasonló gépek. Beszélgetőpartnereim úgy jellemezték a dolgot, hogy nagyon "hangosan" hallanak, nálam csak simán kiváló volt a hangminőség.
A telefonálással kapcsolatban egyéb extra funkciókkal is találkozhatunk a repertoárban. A Diamondhoz hasonlóan ez a gép is elindítja a jegyzettömböt, ha beszélgetés közben kihúzzuk a ceruzát, de ez csak hab a tortán. Újítás viszont, hogy a tárcsázóképernyőn megjelent két csúszka, a baloldalival a hang alapú/videóhívás között tudunk váltani, míg a jobboldalival konferencia módba kapcsolhatunk, azaz több számra indíthatunk hívásokat. A HTC mégsem ezekre, hanem a kihangosításra a legbüszkébb: ha beszélgetés közben a masinát kijelzővel lefelé lerakjuk az asztalra, az automatikusan kihangosítja magát. A hangminőség ilyenkor sajnos elég gyenge, vagy legalábbis semmivel nem jobb, mint az összes többi mobiltelefoné — minket is alig lehet érteni és mi is alig értjük beszélgetőpartnerünket. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt egy céges brainstormingon valaki érdemben használni fogja, de a HTC víziói között efféle dolgok szerepelnek. A hátoldalon egyébként található egy gomb is, kihangosítás esetén ez zölden világít, ha pedig megnyomjuk, akkor lenémítja a mikrofont és pirossá változik. Ez az egész kihangosítós elképzelés egyébként alapvetően nem rossz, de jobb hangminőség kéne hozzá. Az viszont nagyon jó, hogy a képernyő mellett található távolságérzékelő nem csak a kihangosítást, hanem a képernyőt is vezérli, ha a masinát beszélgetés közben közel tesszük orcánkhoz, a kijelző lekapcsol, ami energiatakarékosság szempontjából sem elhanyagolható, plusz kizárja a véletlen gombnyomások lehetőségét.
Az eszköz GSM-modulja négynormás (850/900/1800/1900 MHz), adatátvitelre GPRS-t, EDGE-et, UMTS-t, 7,2 Mbps sebességű HSDPA-t és 2 Mbps-os HSUPA-t használhatunk. WiFi és Bluetooth van, előbbi 802.11b/g szabványú, utóbbi 2.0-s, támogatja a sztereó hangátvitelt — egyébként ezek kezelőfelülete is megújult, aminek köszönhetően sokkal könnyebben érhetjük el a hozzájuk kapcsolódó funkciókat, mint eddig. A HTC ExtUSB csatlakozó a miniUSB 2.0-val kompatibilis, gyors adatátvitelt tesz lehetővé, gépre kapcsolva pedig kártyaolvasóként és modemként is használhatjuk a masinát.
Az üzenetkezelésről sokat nem lehet írni, az Outlook kiválóan teszi a dolgát, legyen szó SMS-ekről, MMS-ekről vagy elektronikus levelekről. Érdemes viszont megemlíteni, hogy a készülékre gyárilag került YouTube kliens és egy Opera Mobile böngésző is, mely bár elmarad az iPhone Safarijának sebességétől, Pocket PC-s berkeken belül a legjobbnak számít.
Multimédia
A készülék fő kamerája 3,2 megapixeles, autofókuszos, a képalkotást gyenge fényviszonyok között nem segíti vaku. A legnagyobb elérhető felbontás fotóknál 2048 x 1536 pixel, videókat VGA felbontásban rögzíthetünk. A szoftver kezelőfelülete a HTC új fejlesztése — a Diamond2-ben persze már ez volt — a keresőképben gyakorlatilag semmit nem láthatunk, a fókuszálás pedig a képernyőn lévő egy szem virtuális gomb nyomva tartásával történik. A fókuszpontot mi adjuk meg, a kereső képén kell a kívánt helyre kattintani. Az alkalmazás egyébként elég sok beállítási lehetőséget kínál, rögzíthetünk panorámaképeket (igaz, csak kézi illesztéssel), állíthatunk a fehéregyensúlyon, az érzékenységen (ISO 100 - ISO 800), a jpeg-tömörítés mértékén, a fénymérésen (átlagoló és középre súlyozott), van önkioldó és pár effekt. A szokásos mókusvakítások (mosolyra exponálás és társai) tehát kimaradtak a repertoárból, de nekem nem is hiányoznak.
 |  |  |  |  |  |
A képminőség jónak mondható, hiszen a színek élénkek, a dinamikatartomány pedig elég nagy. Ugyanakkor az is biztos, hogy nem ez a gép fogja elvinni az arany fényképezőgép díjat, mert a képeket jobban szemügyre véve erős zajszűrés nyomait láthatjuk. Ettől függetlenül a készülékkel készített 3,2 megapixeles képeket kis méretben akár ki is lehet nyomtatni, amit nem sok Windows Mobile alapú kütyüről lehet elmondani.
A 3,5 milliméteres fülhallgató csatlakozó hiánya az idő múlásával egyre égetőbb problémának tekinthető, magyarán a zenei rész rögtön egy fekete ponttal indít, mivel a készüléken nem található szabványos fülescsatlakozó. A hangminőségen érzésem szerint picit sikerült javítaniuk a mérnököknek, a hangok tisztábbak, bár én egy enyhe háttérzajt véltem hallani a gyári fülhallgatóval, ami eléggé zavart. Kihangosítva viszont gyengén szól a masina, egy szót mondanék: dobozhang. A lejátszó szoftver egyébiránt rendben van, bedugott fülessel elérhetjük a hangszínszabályzót, a számok között ID3 tagek alapján tudunk szűrni (előadó, album stb.), láthatjuk az albumborítókat. Az elődmodellnél tapasztalt music lag szerencsére eltűnt, a zenelejátszás akkor is folyamatos, ha sok program fut a háttérben.
A készülékben elvileg nincs FM-rádió, legalábbis a programok között nem található meg. Kiderült viszont, hogy fizikailag minden megtalálható a masinában, ami a rádióhallgatáshoz szükséges, csak épp maga a program nem lett telepítve, hogy miért, azt valószínűleg még a HTC-nél sem tudják. Aki kicsit ért a HTC-k lelkivilágához, az gond nélkül feltelepíthet egy másik gépből kioperált rádiót, ami gond nélkül fog üzemelni — ennek módjáról a fórumban lehet majd olvasni.
Egyebek, összegzés
A készülékben található GPS vevő, az iGO legújabb verziója gond nélkül elfutott a masinán. Az előző készüléknél ugye komoly gondok voltak a GPS működésével, arról, hogy ezek ki lettek-e javítva, egyelőre nem tudok nyilatkozni.
Az akkumulátor 1500 mAh-s, ami korrekt üzemidőre engedne következtetni, de mivel a kijelző elég nagy (azaz sokat fogyaszt), sajnos be kell érnünk az átlagosnak mondható két-három napos üzemidővel — a két nap akkor érvényes, ha zenét is hallgatunk, a három pedig akkor, ha kizárólag telefonálunk, de nem túlzottan sokat.
Összegzés: a HTC legújabb készüléke alapvetően egy kiváló készülék, bár hibái azért vannak. Jelenleg bruttó 185.000 forint az ára, ami bizony egy hatalmas összeg, kis túlzással már elvi kérdéseket vet fel, elvégre egy telefonról beszélünk. Ennyiért már a technikai szempontból sokkal előremutatóbb Samsung i8910 HD-t is meg lehet kapni, ami persze nem csökkenti a Touch Pro2 erényeit, de tény ami tény, jelenleg nagyon drága. Ráadásul marha nagyra sikerült, de ezért kárpótol az, hogy nagyon használható. Ha 20-30.000 forinttal olcsóbb lenne, gondolkozás nélkül rásütném azAjánlott plecsnit, így viszont nem tehetem meg, akármilyen jó készülék is.
www.mobilarena.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése